Crysis Website

by:Trexi

Jó régen - közel két éve - jelentek meg az első, nyálcsorgatást előidéző Crysis screenshotok, melyek "melyik az igazi" párosításban, fotókkal együtt prezentálták, milyen látványra számíthatunk majd. Az első gameplay videók láttán aztán az átlag géppel rendelkező játékosok sejthették már, hogy a játék meg fogja enni a gépüket reggelire... A single player demo pedig ezen baljós előérzeteinket szépen be is igazolta. A fejlesztők előző játékát, a Far Cry-t a mai napig imádom, néha elő is veszem, mivel most már van olyan gépem, amin tökéletesen elmegy, de amikor megjelent, gyakorlatilag ugyanezt a tünetegyüttest produkálta, mint most a Crysis. Nagyon kíváncsi lennék rá, hogy mi az a konfig - és mikor fog átlagosnak számítani -, amin ez a játék a legjobb grafikai beállításokkal elmegy... Kezdetben még arra is voltak utalások, hogy csak DirectX 10 alatt fog majd futni, de ez szerencsére nem így lett. A játék egyéb "igényeit" tekintve azonban szerencsére minden úgy alakult, ahogy vártuk, a magas rendszerkövetelményt pedig bőségesen viszonozza is a Crysis

!

A történet 2020-ban játszódik, amikor is egy trópusi szigetre hatalmas meteorit zuhan. Egy amerikai kutatócsoport pedig szeretné közelebbről is megvizsgálni azt. Az észak-koreaiaknak azonban mindez nem nagyon tetszik, különösen, hogy a sziget is az ő érdekszférájukba tartozik, így hát begyűjtik tudósainkat. A hadsereg egy különleges alakulatot dob le a szigetre - és velük együtt természetesen minket is -, hogy kiszabadítsák a foglyokat, lehetőleg minden különösebb feltűnés nélkül. A bevetés alatt a legújabb fejlesztésű katonai öltözetet viseljük, az úgynevezett NanoSuitot, mely fel tudja turbózni az erőnket, sebességünket, védettségünket, és még láthatatlanná is tehet minket egy rövid időre. (Ezekkel kicsit átment fantasy-be a játék, de "tudományosan" meg is magyarázták, hogy ezek mind a hi-tech ruhánk képességei. Bár nem kizárt, hogy ezeket egyszer valóban megoldják, de az egészen biztos, hogy nem 2020-ban lesz. A StarCraftból is ismert "marine power armor" megvalósítására személy szerint látok némi esélyt, legalábbis néhány ígéretes próbálkozásoknak lehettünk már szemtanúi: amerikai verzió, japán verzió, sőt, már működőképes jetpack is létezik, de ennyire ne távolodjunk el a témától :-) ) Extra szolgáltatásként - ha netalán elhaláloznánk - a Nanosuitba még instant hamvasztási funkciót is beépítettek, már csak azért is, hogy a nagyon új, nagyon fejlett, nagyon amerikai technika ne kerülhessen más kezébe. Nos, ennek a különleges öltözetnek köszönhetően a harcok is jócskán eltérnek az eddig megszokott sémától, ugyanis a NanoSuit képességeit kihasználva jelentős előnyökre tehetünk szert. Erre könnyebb fokozatokon nem feltétlenül van szükség, esetleg bizonyos helyeken, ahol egyes terepakadályokon másképp nem is tudunk átjutni. Ellenben a magasabb nehézségi szinteken már igencsak rá leszünk szorulva. Na meg hát iszonyatosan nagy fun a ferdeszemű kiscsávók közé bevágni egy szemeteskonténert - esetleg saját társukat -, aztán láthatatlanul elhagyni a helyszínt. :-) Számos lehetőségünk van ellenfeleink irtására, azon túl persze, hogy lelőjük őket. Például hozzávághatjuk őket egy sziklához, vagy egy sziklát vághatunk hozzájuk, mindez egyértelmű. De hogyha egy dzsungelben folytatott tűzharcban a robbanások vagy lövések hatására kidőlt fa rájuk esik, az sem tesz túl jót nekik. Olyat is láthattunk már régebben, hogy a fákat szét lehet lőni, de eddig még csak olyan megoldással, hogy egy-két konkrét helyen tudott a fatörzs eltörni. A Crysisben ellenben pontosan ott fog a fatörzs kettészakadni, ahol azt lőjük. Mondanom sem kell, amit az új engine fizikája az épületek rombolásánál produkál, az is igen ritka bámulatos jelenség! A Crysis egyszemélyes küldetéseit a nemrégiben bemutatott Call of Duty 4-gyel összehasonlítva talán a legnagyobb különbséget az jelenti, hogy itt sok pályán igen hatalmas mozgásterünk van. Így aztán eldönthetjük, hogy szemtől szembe bepróbálkozunk-e az ellenségeink védelmének legerősebb oldalával, vagy inkább legtöbbjüket elkerülve minimálisra csökkentjük a konfrontációk számát. Persze ne gondoljunk WoW vagy Oblivion jellegű mozgási szabadságra, de FPS-ek között a Crysis - ebből a szempontból is - mindenképp kiemelkedő. És hogy a fent említett kerülőutak ne váljanak unalmassá, ruhánk sebességnövelő képessége önmagában is nagyon nagy segítségünkre lesz a nagyobb távolságok áthidalásában. Nem is beszélve arról, hogy jónéhány járművet is használhatunk, melyek közül leginkább a katonai terepjárónak vehetjük hasznát - esetleg annak civil verzióját, viszont az utóbbi természetesen fegyvertelen. De gondolom, a tank nyújtotta lehetőségeket és előnyöket sem kell különösebben ecsetelnem. Igaz, ez utóbbival csak egy küldetés alatt van alkalmunk tevékenykedni. Kézifegyverek számát tekintve sincs a Crysisnek szégyenkeznivalója. A pisztolytól a minigunon keresztül a rakétavetőig mindent megtalálunk, amire szükségünk lehet. Összesen kilencféle fegyver közül válogathatunk, plusz a végjátékban két bónusz eszközt is kapunk. Ez még önmagában nem lenne kiemelkedő, de mindemellett fel is szerelhetjük őket saját ízlésünknek, illetve az aktuális szituációnak megfelelően. Különféle célzóeszközöket, hangtompítót, gránátvetőt, és ehhez hasonló finomságokat tudunk használni, és ezekkel a jelentéktelennek tűnő változtatásokkal egészen más feladatkörökre alkalmas fegyvert tudunk "előállítani". A fegyverek viselkedése kezdetben kicsit furcsának tűnhet. Mintha nehezebb lenne eltalálni az ellenfelet, kiváltképp a fejét, és mintha kicsit többet is kellene beléjük lőni, mint általában. Aztán megkapjuk a különféle célzóberendezéseket, és rájövünk rögtön, hogy nincs itt semmi probléma! Sőt, mi több, segítségükkel olyan szembetűnő az előrelépés, hogy az ember képes megküzdeni harminc katonával - akiket amúgy ki lehetne kerülni - egy fegyvertávcső reményében. A játék grafikájáról a bevezetőben már tettem említést. Ez az, ami a Crysist már jóval a megjelenése előtt híressé tette. A ma létező játékok közül kétségkívül ez áll legközelebb a fotorealisztikushoz. (Már amennyiben bírjuk vassal.) A játék eleje tehát különösen emiatt gyönyörű. A további részekről nem véletlenül nem adtak ki a fejlesztők "találd ki, melyik az igazi" képpárokat, mert ugye idegen űrhajót - épületkomplexumot, labirintust, vagy akármi is legyen az - relatíve nehéz lefotózni, kiváltképp belülről... De ez a rész sem nyújt kevésbé lenyűgöző látványt, mint az őserdő. Sőt, itt a páratlan grafikai kidolgozottság mellé még a súlytalanság, valamint a környezet érdekességei, furcsaságai is társulnak. De nem kellenek idegen eredetű dolgok ahhoz, hogy a Crysis nyújtotta látványt leesett állal bámuljuk, elég, ha csak arra gondolok, hogy micsoda impozáns látvány egy összeomló hegy. Még kívülről is, mert azt még csak nem is említettem, hogy a fent leírt folyamat közben még be is kell mennünk a hegy gyomrába túszokat menteni... De nem csak az ilyen monumentális elemek az említésre méltóak: sokkal apróbb részletek kidolgozottságában is találhatunk elképesztő dolgokat. Az esőben az objektumok felszínén lefolyó víz még a könnyebben észrevehetőek közé tartozik, de ha egy kicsit jobban figyelünk, olyanokat is kiszúrhatunk például, hogy a TFT kijelző elszíneződik azon a helyen, ahol az öreg kapitány az ujjával bökdösi. A zene és a hangok szintén a hibátlan kategóriába tartoznak. Külön említést érdemel, hogy a karakterek beszédét igen sok szituációra felkészítették. Ha például nem azt tesszük, amit kellene, vagy csak nem elég gyorsan, a feletteseink rögtön beszólnak valami kedveset. ("Na mi van fiam, magának hallókészüléket is beszereljünk a NanoSuitjába?!?") Szerencsére a mi karakterünk is beszél, és nem próbálták meg úgy megoldani az átvezető filmeket, hogy a főszereplő végig kussban van bennük - ez kivétel nélkül nagyon erőltetettre szokott sikerülni. De hogy ne csak szépet és jót írjak, így a végére hagytam egy kis válogatást a kevésbé pozitív dolgokból. Merthogy lehet azért a Crysisben hibát találni, és nem is nagyon kell keresni. Az egészben az a szomorú, hogy ezeknek semmiféle technikai akadályuk nem lett volna, hogy jól megcsinálják. Az egyik, ami végigkísér minket a játék során, hogy a lőszert úgy kell táranként vagy dobozonként gombnyomással összeszedni. Cserénél még megértem, de ha az aktuális fegyver nálunk van, igazán felvehetné karakterünk automatikusan a skulót. Egyébként nem lenne ez gond, ha ilyenek lennének az akciórészek is, de itt egy-egy tűzharcban igen gyorsan el lehet locsolni azt a kis ólmot, amit magunkkal bírunk vinni, és egyáltalán nem hiányzik, hogy tűzharc közben egy halom hulla és különféle fegyverek között turkálva kelljen keresgélni a nekem való muníciót. És ha már a fegyvereknél tartunk: a "felpörgős" gépágyú sem nagyon aktuális már, az pedig végképp nem, hogy a géppuska 50 lövéstől túlmelegedjen. Inkább legyen akkor már korlátozott a lőszermennyiség... A lemerülő-újratöltődő infraszemüveg pedig kifejezetten idegesítő, ahogy az volt már a Half-Life 1-ben is. Zavaró volt még a hatalmas terekben való nagyon lassú haladás. Az alien komplexum hatalmas, gyönyörűen kidolgozott tereiben eleinte gyönyörködik az ember, de lassan vontatottá, unalmassá, végül bosszantóvá válik a keresgélés. A repülős résznél pedig az okozta a fejtörést, hogy eleve igen lomha jószág a gép, amivel mennünk kell, ráadásul vacak látási viszonyok között, a többieké pedig érthetetlenül fürgébben halad, hiába taposom az utánégetőt, holott ugyanolyanok, mint az enyém. Az pedig csak hab a tortán, hogy néha a változatosság kedvéért földhöz csap egy-egy tornádó. Ilyenkor vagy meghalok, vagy sem, a végeredmény ugyanaz, a legutóbbi játékállás betöltése, mert a tejködben rögtön elveszítem társaim nyomát. Az sem véletlen, hogy az MI-ről nem írtam fentebb. Különösebb probléma nincs vele, az MI vezérelte karakterek példásan teszik a dolgukat, de csak gyalogosan... Ha járműveket kell nekik vezetni, akkor bizony kihívásokkal küszködnek. Félreértés ne essék: ezek a felhozott problémák észrevehetőek ugyan, de nem különösebben zavaróak, és nagyrészük csak a játék egyes szakaszaira jellemzőek. Mindezt feledteti a játék egésze, mely tényleg fenomenálisra sikerült. A rendkívül sokoldalú CryEngine 2 debütálása mindenképpen játéktörténeti mérföldkőnek tekinthető: erre alapozva egy közel tökéletes alkotás került ki a német fejlesztőcsapat kezei közül. Egészen biztos, hogy újra meg újra elő fogom venni az elkövetkező évek során a Crysist, hogy ismételten végigvigyem. Különösen, amikor nagyobb fejlesztésen esik át a gépem, hiszen minden extra teljesítményt bőségesen meghálál a játék engine-je.